Gyermekkorom egyik meghatározó meséje a Lúdas Matyi. Dargay Attila 1977-es egész estés mesefilmjét megszámlálhatatlanul sokszor láttam – még VHS-kazettán –, és valahogy mindig az új év első napjának meleg, kényelmes, az előző éjszakázástól kábult, a szármától jóllakott érzése jut róla eszembe. A nem csak gyerekeknek szóló mese igazi magyar filmklasszikus. Aztán ott van Nádasdy Kálmán és Ranódy László 1949-es filmadaptációja, amely az első színes magyar film, Soós Imre főszereplésével, akinek szuggesztív jelenléte a mozivásznon beleégett a magyar filmtörténetbe, tömegesen ájultak el tőle a moziban a lányok, nők, nézők. Én valamivel az 1950-es évek után láttam csak a filmet, de egy kicsit azóta is szerelmes vagyok Soós Imrébe.
A Lúdas Matyi olyan történet, amelyből fontos és meghatározó alkotások születtek, generációkat tanított, tanít meg valami nagyon lényegire – hogy ki kell állni magunkért, az igazunkért, és nem szabad hagyni megfélemlíteni magunkat.
Az eredeti mű Fazekas Mihály elbeszélő költeménye, 1804-ben íródott. A mű előtti latin kétsoros jól leírja tanulságát: Szegénytől félj, akármilyen nagy úr vagy is, / Furfangja mindig módot lelhet bosszúra. (Terényi István ford.) A történet szerint a szegény parasztgyerek, Ludas Matyi édesanyjával nagy nélkülözésben él. Egyszer csak kihirdetik, hogy vásár lesz Döbrögön, ahová Matyi elhajtja a család minden vagyonát, a húsz libát, hogy eladja ott. A gazdag, öntelt Döbrögi földesúr már régóta sajátságos módon vásárolt a döbrögi vásárban. Vagy maga szabta meg az árat, vagy ha túl drágának ítélte meg, elvette azt, ami kellett neki. Ez történt Matyi libáival is – Döbrögi csak sokkal kevesebbet ajánl, mint amennyit Matyi kért a szárnyasokért. Mivel az adásvételre kölcsönös beleegyezés hiányában nem kerül sor, Döbrögi elveszi az állatokat, a fiút pedig ötven botütéssel móresre tanítja. Ludas Matyi megfogadja: „Háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza!” Természetesen a mese végére Döbrögi meg is kapja háromszorosan a jussát, Matyi leveri rajta saját igazát, közben pedig nevetség tárgyává teszi a magát teljhatalmúnak vélő, rátarti uraságot. A gonosz elnyeri méltó büntetését, a főhős pedig bizonyítja erkölcsi fölényét és igazságát – nagyszerű alapanyag és történet egy gyermekelőadáshoz is.
A Szabadkai Gyermekszínház magyar társulata 2022. február 19-én mutatta be a Lúdas Matyi című táncmesejátékot, Hernyák György rendezésében, a közönségben én is ott voltam, valahol a hátsó sorokból vártam, hogy elvarázsoljon a történet – a filmes, animációs, irodalmi feldolgozások után – színpadi adaptációja is.
Nagyon izgalmas műfaj a gyermekszínház. A felnőttek a felnőttszínházban illedelmesen figyelnek, ügyelnek arra, hogy ne hangosan ásítozzanak, vagy hogy a lehető leghalkabban nyissák ki a csörgős cukorkapapírt, a darab végén pedig tapsolnak még akkor is, ha nem tetszett nekik az előadás. Legfeljebb hazafelé, az autóban beszélik meg egymással, hogy mennyire unatkoztak. A gyerekek nem várják ki, hogy az autóban megvitathassák a látottakat, esetükben mindjárt van visszajelzés. A gyerekszínházban nincs jól nevelt figyelem, csak kiérdemelt figyelem van. Szóval, beültem a hátsó sorba, hogy az előadás mellett figyeljem a reakciókat is.
A Lúdas Matyi a műfaját tekintve igen izgalmas projektum – az alkotók meghatározása alapján a középkori olasz gyökerű commedia dell’arte műfaji jegyeire építettek, ahol nagy hangsúlyt kap a színpadi mozgás, a szándékosan eltúlzó karakterek, mozdulatok, gesztusok. A jelenetekben továbbá a burleszk jegyei is felbukkannak, még inkább alátámasztva a karakterek és a cselekményszál komédiajellegét. A történetmesélést a narráció jellemzi, az egyes jelenetek közötti átkötésként előregördíti a cselekményt, dinamikussá téve azt. Az előadás elején megszólítják a közönséget – ennek pedig a közönség korosztályának szempontjából fontos szerepe van, bevonódnak a történetbe, ezzel pedig egy sokkal közvetlenebb hangulatban folyik a mese. A darab az alkotók meghatározása szerint táncmesejáték, és ennek mindegyik eleme fontos a végeredmény kialakulásában – a tánc, a mese és a játék is. A történet ábrázolásmódja sokszínű: a prózai jelenetek mellett megjelenik az árnyjáték, valamint a bábozás is, amelyek rendkívül kreatív színt visznek az előadásba, még játékosabbá teszik azt. A darab egészét tekintve a (nép)táncnak és a zenének meghatározó szerepe van – Bakos Árpád zeneszerző mesebeli- népzenei világa és az ahhoz szervesen illeszkedő játékos koreográfiák egy igen vidám, minden értelemben színes mesevilágot hoznak létre.
A Lúdas Matyi ötven percét érezhetően értő figyelemmel kísérte a gyermekközönség, ez pedig csak azért lehet, mert az előadás és annak minden alkotója kiérdemelte a figyelmüket.
Lúdas Matyi
Rendező: Hernyák György
Zeneszerző: Bakos Árpád
Dramaturg: Hernyák Zsóka
Koreográfus: Kovács Tibor
Színpadi mozgás: Ricz Ármin
Díszlet: Saša Senković
Jelmez: Blagovesta Vasileva
Játsszák: Fridrik Gertrúd, Gál Elvira, Kocsis Endre, Greguss Zalán, Kalmár Ákos m. v., Ágyas Ádám f. h., Kőműves Csaba f. h., Varga Benjámin f. h., Magyarka Márkusz m. v. / Magyarka Alex m. v.
