Gyerekkorom kedvelt ozsonnája volt a patkó alakú kifli. Nagyi megvajazta, megsózta, megszórta pirospaprikával, majd egy szalvétába csomagolta. Tett mellé egy szem piros, mosolygós paradicsomot, és már indulhattunk is a Balaton-partra!
A siófoki móló vitorlás kikötője az egyik kedvenc helyem, amióta az eszemet tudom. Ide jöttünk ki Nagyival elkölteni azt az ozsonnát. Előtte persze gondosan megszemléltük a vitorlásokat. Megvannak-e mind, ki ment ki éppen a nyílt vízre, itt van-e a „Kishamis”, Széchenyi hajója, vagy megint átruccant a füredi kikötőbe? Vannak-e ismerősök, akikkel lehet pár szót váltani, mennyien horgásznak, és fogtak-e már aznap a boton kívül halat is, vagy csak hihetetlen horgászkalandjaikat mesélik egymásnak, hogy vidámabban teljen az idő? Izgalmas történések ezek egy gyereknek. Nekem legalábbis az volt. Azután kerestünk egy helyet a mólón, és jöhetett a lukulluszi lakoma!
Szedtetek már kertből friss, harsogóan piros paradicsomot? Amikor elválik a szárától, megpillantod azt a kis zöld pontot. Az origót! Tedd az orrodhoz! Az a semmihez sem hasonlítható illat nekem a nap, az élet, a természet, a világmindenség értelmének az illata, egy kis zöld pontba sűrítve. Nem tudom megmagyarázni, de amióta először megéreztem ezt az illatot, mindig valami szeretetteljes nyugalom árad szét a lelkemben. A világ körforgásának illatát szívom magamba. Azt jelenti, hogy rend van az univerzumban, kérem alássan!
Most itt nyaralhatok a móló melletti hotelben. Szokásom szerint reggel is kimentem a partra. Korán volt még, csak egy horgász bácsival találkoztam, aki bőséges zsákmány reményében kukoricát szórt a vízbe, amely tevékenységét néhány „Tás” érdeklődve figyelte. A kékeszöld vizet enyhe szellő fodrozta, a fátyolfelhős égen utat követelt magának néhány napsugár. Az északi part dimbes-dombos vonalai azért még így is jól látszottak. Irány- és igazodási pontként – a távolban – méltóságteljesen és rendíthetetlenül ott áll a tihanyi apátság. Béke, csend.
Két éve – de immár túl a világjárvány embert próbáló harmadik szakaszán – nem voltam itt. Nagyon hiányzott már ez a látvány, ez a színkavalkád, ez a nyugalom. A Balaton igenis gyógyvíz! Itt találkozik a föld az éggel, s mivel mind az öt elem itt együtt van, kisimulnak tőle a lélek összekuszálódott ráncai. Meggyógyulsz.
De ami számomra az egyik legfontosabb, hogy ezen a titkos partszakaszon alig vannak emberek. Csak csend, béke, nyugalom. Átadhatom magam a nap legfontosabb feladatának, az édes semmittevésnek…
A naplemente égi színkavalkádja ismét a parton talál. Séta az esti mólón, majd a „titkos” partszakaszon lekucorodom a kövekre, közel a vízhez. Mellettem – tisztes távolban – egy anyuka a kamasz lányával és egy házaspár a padon. Mind a négyen közel egy órán keresztül a nagyon okos telefonjukat… (itt egy csúnya szó következik). Mint az (an)droidok…
Amikor körülöttünk annyi apró kis csoda történik. Ilyenkor hallgatni kell a kövekhez csapódó hullámok énekét és az esti kabócakoncertet. Látni kell a túlsó part folyamatosan felgyúló fényeit, mint megannyi csillagot. A palóznaki templom kivilágított tornyát, amely iránypont a sötétben. Észre kell venni a lassan tovaúszó áfonyás habcsók színű felhők között az első felragyogó csillagot. „Nézz rám! Itt vagyok!” Úsztál már a csillagos ég alatt? A vízen visszatükröződő csillagfénnyel eggyé válsz, parányi része vagy a Tejútnak s vele együtt a nagy egésznek.
Hallanod kell a jelzőfények között a kikötőbe igyekvő vitorlások suhanását, hogy legénységükkel együtt mielőbb nyugovóra térhessenek. Megszámolni a kisebb csapatokban a nádasba repülő vadkacsákat, hullócsillagot felfedezni…
Hosszú és unalmas téli estéken csak behunyom a szemem, és látom a képeket, érzem az illatokat, amelyeket a parton magamba szívtam.
Még két nap, aztán vissza kell mennem a fővárosba. Nem akaroooook!!…
De az biztos, hogy első dolgom lesz elmenni a pékségbe, ahol újra sütnek ilyen patkó alakú, „retró” kiflit! A piacon keresek egy kedves nénit, és veszek tőle harsogóan piros paradicsomot, de előtte persze jól megszimatolom! Otthon megvajazom a kiflit, megsózom, megszórom piros paprikával, és harapok hozzá a paradicsomból!
Ezt eszem majd ozsonnára meg vacsorára meg reggelire meg tízóraira meg…
2021. július, Siófok