Mariska néni végleg szakít a komonistákkal

 

Mariska nénéméket „koholt vádak” alapján, a hírhedt Tájékoztatási Irodával való patkóösszerúgás után családjával együtt internálták. A vád szerint az ellenséggel való kollaborálás, a magyar kémhatóságokkal való együttműködés bűntette volt a fő indok, voltaképpen a frissen felálló hatalom számára – később derült ki – nem ez bizonyult az elsőrendű szempontnak, hanem a tisztes vagyon, illetve az ingatlanok ideiglenes elkobzása, másodsorban pedig az ily módon megüresített háznak a közösségi házzá való átminősítése meghatározott időre, a helyi tinta- és seggnyalóknak a besúgásért történő jutalmazása.

  De menjünk sorjában, ahogy rekonstruálni lehetett a sokáig még családi összejövetelek alkalmával, a kitelepítettek által csak ritkán emlegetett, hét pecséttel őrzött titkot, amit elengedésük fogadalmi nyilatkozataként írattak velük alá, „ha nem kívánnak újból hasonló helyzetbe kerülni” jótanács kíséretében. Világos, hogy nagyon meg voltak félemlítve, hiszen a titkolózást a gyermeki kíváncsiság sem tudta feloldani, az alkohol is csak részben. S ha végül mégis elszólta magát valaki, a család legidősebb tagja gyorsan feloldotta egy rövid „mit tudtok ti, marhák” válasszal vagy más, nemtetszést színlelő megjegyzéssel, elejét véve a botránynak. Annyit mégiscsak sikerült körvonalazni, hogy a hatnyolc sertésből és öt tehénből álló, a kitelepítettek tevékenységéhez tartozó élőállat-kontingens a bevagonírozás után hamarosan más síneken folytatta útját, feltehető végső állomáshelyéig, az első húsfeldolgozóig. A szocialista forradalommal azonos időben lezajló burzsujnyúzás és a teljes vagyonelkobzásokról szóló doktrínák jegyében.

  A kočevjei évekkel kapcsolatban is csupán a túlélésről és a helyiek és a kitelepítettek között szövődő barátság és segítőkészség néhány esetéről történt említés: arról, hogy a nagy tél beálltával először volt alkalmuk a „farkasordító” hideget megtapasztalni, valódi farkastorokból, hiszen az állatok a házakig-barakkokig is bemerészkedtek. S arról, hogy akkora cserépkályhákat építettek a bennszülöttek segítségével, amelyeken aludni is lehetett. Még egy dolog megmaradt, amit nagynéném egy óvatlan pillanatban kilotyogott – a sparherdben pattogó tűz és az unaloműző háziipari foglalkozás (cekkerkötés) közben.

  Arról, hogy a kommunista hatalom mily szemtelen módon próbálta a helyi németek és szlovének által felépített szakrális-vallási építményeket a hívők emlékezetéből kitörölni, vasfegyelemmel irtani mindent, ami a régi, „burzsúj” világhoz köthető. S ha az objektum nem felelt meg raktárnak vagy más helyiségnek, gátlástalanul elpusztították. Így esett áldozatul a k-i kéttornyú harang, amelyet a nép szeme láttára – tömlők benzinnel való lelocsolásával – gyújtottak fel, a két haranggal együtt, abban a reményben, hogy ezeknek utolsó, mélybe zuhanást kísérő, süvítő hangja Rómáig elhallik…

  Mariska néném a „nagyszájúságáról” volt híres a faluban a rendszerváltáskor, amikor úgy tűnt, hogy egy új hatalmi rendszer áll majd fel, amely képes lesz a háború utáni bűntetteket és sok esetben jogtalan és üzleti megfontolásból végzett bűntetteket rehabilitálni. Ez azonban a „komcsik” visszalopakodásával eleve kétségessé tette egy igazságos rendszerbe vetett hit reményét, s Mariska néném olvasatában szinte indokolta a listavezető, kommunista K. Milánnal való szakítást. Kramberger meggyilkolásával a „kommunistára csak nem szavazunk” szlogent tette magáévá, s a kétszeri államelnöki megválasztása sem győzte meg arról, hogy az ország jó útra tért, mert a gyilkosok még szabadon mászkálnak, a temetetlen holtakkal vannak tele a karszti barlangok és más eldugott helyek. Emiatt mindkét alkalommal – ha koros apja és fia feldühítették – az utcára vonulva szidalmazta a komonistákat, akiket gyakran a szövetkezeti dolgozókkal és kupecekkel azonosított. Tény az, hogy a család a rendszerváltásig sem volt képes újból talpra állni, apja halálával pedig abbéli reményük is szertefoszlott, hogy valaha is talpra áll…

 

 

Tóth Eszter Zsófia

Pepsi Cola a Tik Tak presszóban

A kulcs zörgését lehetett hallani a zárban, és anya szipogását a másik oldalról. Majd belépett anya, a szép fehér nadrágkosztümjében. Az arcán...

Tóth Eszter Zsófia

Pepsi Cola a Tik Tak presszóban

A kulcs zörgését lehetett hallani a zárban, és anya szipogását a másik oldalról. Majd belépett anya, a szép fehér nadrágkosztümjében. Az arcán...

Balogh István

Az én emlékem

Posztgraduális tanulmányaim során, a múlt század nyolcvanas éveinek második felében, magyar nyelvészetre iratkoztam be az Újvidéki Egyetemen, ám a párhuzamos...

Balogh István

Az én emlékem

Posztgraduális tanulmányaim során, a múlt század nyolcvanas éveinek második felében, magyar nyelvészetre iratkoztam be az Újvidéki Egyetemen, ám a párhuzamos...

Csáky S. Piroska

Húsz év távlatából

Bori Imre húsz éve nincsen közöttünk. Tanítványai, tisztelői a hatvanötödik születésnapjára a munkásságát összegező bibliográfiával...

Csáky S. Piroska

Húsz év távlatából

Bori Imre húsz éve nincsen közöttünk. Tanítványai, tisztelői a hatvanötödik születésnapjára a munkásságát összegező bibliográfiával...

Bori Mária

A gyermek és a könyv

„Nincs szebb látvány, mint a könyv fölé hajló gyermek” – kezdi írását Bori Imre az 1957-ben a Szülők könyvtára sorozatban megjelent könyvecskében,...

Bori Mária

A gyermek és a könyv

„Nincs szebb látvány, mint a könyv fölé hajló gyermek” – kezdi írását Bori Imre az 1957-ben a Szülők könyvtára sorozatban megjelent könyvecskében,...

Ózer Ágnes

„A vajdasági irodalom mi vagyunk”

(Tomán László Bori Imrének)   Nincs annál nehezebb, így húsz év múltán sem, mint a legközelebbi hozzátartozókról, ebben az esetben az...

Ózer Ágnes

„A vajdasági irodalom mi vagyunk”

(Tomán László Bori Imrének)   Nincs annál nehezebb, így húsz év múltán sem, mint a legközelebbi hozzátartozókról, ebben az esetben az...

Klamár Zoltán

Köznapok

„Úgy hiszem, világos célzatosságom iránya. Vajon nem a legrealistább realizmus-e, nem a legvalóságosabb valóság-e a megtörtént történeteket mint »fontos,...

Klamár Zoltán

Köznapok

„Úgy hiszem, világos célzatosságom iránya. Vajon nem a legrealistább realizmus-e, nem a legvalóságosabb valóság-e a megtörtént történeteket mint »fontos,...

Tóth Eszter Zsófia

A doboz bonbon

– Manapság már létre sem jönnek a párkapcsolatok – jelentette ki a barátnőm.   – Ezt hogy érted? – kérdeztem.   A barátnőm elgondolkozva...

Tóth Eszter Zsófia

A doboz bonbon

– Manapság már létre sem jönnek a párkapcsolatok – jelentette ki a barátnőm.   – Ezt hogy érted? – kérdeztem.   A barátnőm elgondolkozva...

Tóth Eszter Zsófia

Bécs

– Megtervezzük az idei évünket – mondta a férjem. Lelkesen csillogott a szeme. A számítógép előtt ült, és egy táblázatba irkált. Akkoriban én...

Tóth Eszter Zsófia

Bécs

– Megtervezzük az idei évünket – mondta a férjem. Lelkesen csillogott a szeme. A számítógép előtt ült, és egy táblázatba irkált. Akkoriban én...

Juhász Zsuzsanna

Mégis, kinek az embersége?

Kit küldtél te ide, Istenem? Miféle alfaját vagy változatát? Mert embernek ember. Úgy néz ki, mint én.   De láttam magam, Uram, láttam, ahogy előregörnyedő...

Juhász Zsuzsanna

Mégis, kinek az embersége?

Kit küldtél te ide, Istenem? Miféle alfaját vagy változatát? Mert embernek ember. Úgy néz ki, mint én.   De láttam magam, Uram, láttam, ahogy előregörnyedő...

Tóth Eszter Zsófia

Manci és a gróf

– Na, kivel találkoztam ma a totózóban? – lépett be apa lelkesen a bejárati ajtón. Tavasz volt, a fehér ballonkabátjában viselte, kezében a diplomatatáskája....

Tóth Eszter Zsófia

Manci és a gróf

– Na, kivel találkoztam ma a totózóban? – lépett be apa lelkesen a bejárati ajtón. Tavasz volt, a fehér ballonkabátjában viselte, kezében a diplomatatáskája....