Csurka István: Deficit; Zentai Magyar Kamaraszínház; rendezte: Szilágyi Tibor
Április 27-én este a Zentai Magyar Kamaraszínház olyan előadás bemutatójának adott helyet, melyet évtizedekkel ezelőtt a Vígszínház színpadán évekig tartó sikerrel játszottak Szilágyi Tibor főszereplésével. Csurka István 1979-ben színpadra állított darabja most, negyven évvel ősbemutatója után Zentán kelt újra életre Szilágyi Tibor (Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, rendező, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja) rendezésében. A zentai közönség az újrarendezett előadás által végre olyan élményben részesülhetett, amely igényes kidolgozottságával igazi színházi, emellett szellemi élményt biztosít a közönség számára.
A kétfelvonásos darabot alapvetően a szereplők párbeszéde tölti ki. A két házaspár tagjait a kamaraszínház négy ifjú színésze alakítja: Dévai Zoltán, Verebes Judit, Virág György és Lőrinc Tímea. Az előadás szöveges jellegéből fakadóan minden más (zene, fény, koreográfia) a történet kibontakozásának rendelődött alá, a művészek elsődleges feladatának így az tűnt, hogy betéve tudják visszaadni tetemes mennyiségű szövegüket, illetve tökéletesen alakítsák karakterüket. A csupán a nézők szórakoztatására hivatott előadásokkal ellentétben e darab bonyolult, olykor kényelmetlen helyzetekkel gondolkodtatja el közönségét. Mindemellett Szilágyi Tibor sem adott lehetőséget arra, hogy esetlegesen kidolgozatlan, netán felszínes maradjon egy-egy mondat vagy mozdulat. A négy ifjú színész olyan érettséggel mutatta be a dráma konfliktusait, hogy a nézőnek az volt az érzése, ezek a szerepek kifejezetten a számukra íródtak. A helyén volt minden rezdülés és hang, pedig a darab a legbensőbb intellektuális és érzelmi mélységeket tárja fel, pontosabban azt, hogyan válik a szellemi bénultság lelki, magánéleti tragédiává.
A szereplők személytelen megnevezése (X, Y, Z, W) is utal arra, hogy a helyzet bárki számára aktuálissá válhat, aki hasonló életformába kényszerül. A mai közönség szemszögéből nézve abszolút elképzelhetőnek tűnik, hogy az anyagi javak megléte, illetve a megszerzésükért való küzdelem (esetünkben talán a globális internethasználat és a közösségi média teljhatalma) szárnyát szegi szellemi kiteljesedésünknek és gondolati szabadságunknak. Csurka drámájában a hatvanas évek magyarországi rezsimjének látszólagos létbiztonsága annyira csökevényessé teszi a két fiatal házaspár társasági és lelki életét, hogy emiatt végül megelégszenek az esti kártyapartik és közös vacsorák langymelegével. Csupán a főszereplő, X (Dévai Zoltán) érzi szükségét valamilyen változásnak, csakhogy kezdetben még maga sincs tisztában nyugtalansága valódi indítékával, így azt a közeget próbálja felrázni, de inkább feldúlni a feleségcsere ötletével, amely mindenki számára a biztonságot garantálhatja: házasságát és közvetlen baráti körét. A szellemi kasztráltság állapota sarkallja arra, hogy rávegye szeretteit ötletére a „történjen már végre valami” elv alapján. A darab végére X-ben is tisztázódik indíttatásának oka, hogy az elképzelt ágyforradalom helyett valójában valódi forradalomra vágyik, de ehhez nincs igazán bátorsága, hiszen a rendszer tulajdonképpeni kedvezményezettjeként kényelemben és biztonságban élhet. Dévai Zoltán temperamentuma és érzékenysége, valamint a rendező és a dráma pontossága együttesen hozták létre azt a látens forradalmár figurát, amely tökéletesen kimerítette az előadás központi alakjának minden szükséges tulajdonságát.
Ez az érzékletes ábrázolás nevezhető a színház berkein belül sikeres alakításnak. A szereplő drámája pedig a néző számára a darab végéig várat magára, amikor is kiderül, hogy X-et igazából a szellemi beteljesületlenség súlya nyomja. Párja, Y ezzel szemben az egyszerű, szerető társ alakjának megtestesítője, aki tapasztalatlansága ellenére helyesen érzékeli és értelmezi a körülötte történő eseményeket, de X elmondása szerint ő csupán a „jól karbantartott” feleség, semmiképpen sem intellektuális partner. Verebes Judit mégsem egyszerűsíti Y-t a buta háziasszony alakjává, hiszen tudatosan átérzi helyzetének visszásságát, és szűkszavúan bár, de képes arra, hogy összegezze a történteket, miután teljesíti férje óhaját, vagyis megcsalja őt. A nyughatatlan X számára valójában az okos és érett W lenne méltó partner, viszont őt nem sikerül elcsábítani, eltéríteni éppen töretlen határozottsága miatt, így fullad kudarcba a nagy terv, az ágyforradalom. Lőrinc Tímea igazi profiként, könnyedén alakítja a sokat tapasztalt, tudatos nő figuráját, hiszen W szerepében a legkétségbeejtőbb érzelmi bonyodalmak során is higgadt flegmával kezeli a kialakult helyzetet. A magabiztos feleség egyetlen hibája, hogy nem számol férje, saját „kreatúrája”, a szolgalelkű, mégis esendően őszinte Z váratlanul feltörő önállóságával. Z-ben felülkerekedik a kísérletezés vágya, így nehezen, de legyőzi erkölcsi korlátait, és mindig szilárd feleségével ellentétben elcsábul. Virág György kiválóan alakítja hasonló érettséggel megközelített szerepét, a néző Z személye által őszintén megélheti a kétségek között vergődő indulatokat.
Az intellektuális elfojtottság okozta magánéleti mizéria azonban sajnos nem hozza meg a kívánt katartikus felfrissülést, hiszen az érzelmek, valamint a megszokott, mindennapi korlátok művileg nem manipulálhatók. Csupán a rosszízű csalódottság marad a félszeg forradalmár számára. A mesteri rendezés, valamint a precíz színészi alakítások nyújtotta élmény viszont a színházba járók jutalma lesz.