Filosz-fintor
Ha a mindenkori tehetség:
a tenni vágyás megvalósítása, a tett kanonikus felszentelése, a cselekvő ember tett előtti pillanatainak elismerése, a bölcs kivárás vajúdó tartalmassága, a tények alapján megfogalmazott kérdések pontossága, ugyanezen kérdések kételyalapú megválaszolása, a kérdésekre adott válaszok újabb kérdésekben történő reanimációja, a tapasztalat erejével bíró, sorsdöntő elgondolások laza kezelése, a cselekvés effektív idejének légiesítése, az önkényessé váló vélemények spontán elutasítása, az öncélú cselekvésekre ösztönző álszorgalom kizárása, a művészi cselekvés differenciált mozdulatsorának egyben látása, a jelentős művekhez vezető út lépésenként történő, elemző átgondolása, a műértés visszaigazolását lakonikusan fogadó úri gesztus, a vészhelyzetek kezelésének könnyed, mert belátó gesztusa, ha a tehetség vészként mű, de a művészetben igazi, amikor a tehetség csendes fohász a művészet oltárára kirakott árudömping eladhatatlan szomorúságában, és végül, ha nem más, mint teher és restség a felszínes siker kiszámolhatóságában,
akkor jogos az észrevétel, miszerint az emberiség nem elhanyagolható hányada tehetségtelen, hisz ebben csak abbéli tehetetlensége nyilvánul meg, miszerint képtelen beszélgetni azokkal, akik valamilyen képességükből kifolyólag mégis tudják, hogy szóba állni valakivel szintén csak tehetségben mérhető, isteni adomány.