Glugl Színház: Falak közt, Varasd
1941. július 12., Varasd. Egy látszólag átlagos este négy nő életében, akik vacsorához készülődve életük apró-cseprő történéseivel és problémáival foglalják el magukat, míg körülöttük városuk történetének egyik legborzalmasabb eseménye van kibontakozóban. Varasd lakosságának egy részét éppen ezekben a pillanatokban hurcolják el otthonukból; férfiakat, nőket és gyermekeket egyaránt.
Selma Spahić Falak közt című előadása kíméletlenül mutatja be a második világháború rémségeit anélkül, hogy akár csak egy pillanatra is elhagyná a polgári család nappali szobájának terét. A rendezőt ugyanis nem annak a kérdése foglalkoztatja, mi vitte rá a tetteseket a háborús bűnök elkövetésére, sokkal inkább az, hogy mi járt azoknak a fejében, akiket személyesen nem érintettek a történtek, csupán passzív szemlélői voltak. Vajon milyen mértékben terheli felelősség a tanúkat, és mit lehet kezdeni ezzel a teherrel évtizedekkel a történtek után? A darab nem ad egyértelmű választ a kérdésekre, feltehetően nem is tűzi ki ezt céljául. Spahić szándéka mindenekelőtt ennek a kényes, eddig érintetlen témának a beemelése a közbeszédbe, ha nem is azért, hogy feloldja a sokéves fájdalmat, sokkal inkább azért, hogy legalább tényszerűen, őszintén beszéljen ezekről a tabukról.
A színdarab két szálon fut. Az egyik, a háttérben kivetített változat filmen mutatja be az eseményeket korhű díszletek között, a színészek bepillantást engednek a négy nő életének egy teljesen átlagos estéjébe. Egyikük zenét szerez, a másik a vacsora előkészületeivel van elfoglalva, a fiatal lány udvarlójával szeretne találkozni, ami végül nem valósulhat meg a kint zajló események miatt. A második változat maga a színpadi előadás, amelyet ugyanazok a színészek játszanak, már modern ruhába öltözve, pontosan követve a vásznon látott mozzanatokat és dialógusokat. Ez az összehangoltság először a darab közepén törik meg, amikor kilépnek a szerepükből, megszakítják a történet narrációját, és fokozatosan értelmezőivé válnak a történteknek. Nem véletlen ez a fordulat, ugyanis Filip Eldan, Katarina Arbanas, Nikša Eldan és Tamara Kučinović maguk is részt vettek a szöveg írásában. Nézőpontjuk számos ponton ütközik, ezzel is érzékeltetve az ilyen fajsúlyú történelmi események objektív megítélésének problematikáját.
A Falak közt provokatív, figyelemre méltó előadás, amely meggyőző színészi alakításaival és máig aktuális tematikájával megrázza és elgondolkodtatja a nézőket a személyes felelősség fontosságáról. Helyénvaló tehát saját magunknak is feltenni a kérdést: mi mindenben vagyunk cinkosok?
A gép és az ember
Taldans társulat: Dolap, Törökország
Vajon mi mindent lehet kezdeni egy egyszerű hűtőszekrénnyel rendeltetésszerű felhasználásán kívül? Ez a kérdés foglalkoztatja Mustafa Kaplan török származású rendezőt Dolap című alkotásában, mely az elmúlt húsz év során számos sikeres előadást élt meg Európa nagyvárosaiban, idén pedig a szabadkai Desiré Fesztiválon mutatkozott be a nagyközönség előtt.
A kérdésre talán nehezebb választ adni, mint először gondolnánk. Az előadás kiindulópontja ugyanis a következő: a már említett Mustafa Kaplan és társa, Filiz Sizanli színésznő negyven percen keresztül mozgatnak egy hűtőszekrényt a 6×6 méteres színpadi térben. A szerkezet e rövidke idő alatt megannyi transzformáción megy keresztül. Először mint eszköz jelenik meg a színpadon, a két színész, mintha csak egy bizalmi gyakorlatban vennének részt, lábukkal lökdösik egymásnak. A súlyos készülék azonban hamarosan megszűnik kellék lenni, egyenrangú féllé válik a színészekkel az előadás során, amely immár az ember és a gép egymással való találkozását hivatott górcső alá venni.
Kaplan és Sizanli lebilincselő produkciója során a közönség visszafojtott lélegzettel figyeli, meddig mennek el a színészek a játékban, amelyben egyszerre társai és ellenfelei is egymásnak és a gépnek. Néha együtt hurcolják, máskor egymásnak lökdösik, egyikük rámászik, míg a másik tartja, ráugrálnak, eldőlnek vele, körbefutják, felnyitják, belemásznak, majd újra lezárják – minden lehetséges módon megvizsgálják és aprólékosan részeire szedik a hűtőszekrényt, a folyamat során pedig megismerik a gép mindaddig rejtett tulajdonságait és lényegét, s egyidejűleg az eszközeivé is válnak.
A Dolap egyedülálló előadás, amely rendhagyó módon közelíti meg ember és gép kapcsolatát, rávilágítva arra, hogy hétköznapi tárgyaink, amelyekről gyakran tudomást sem veszünk, megannyi saját dimenzióval rendelkeznek, csupán arra várnak, hogy felfedezzük őket.
A kommunizmus szexi?
Zetski dom Királyi Színház: Tőke, Cetinje
Mi sem bizonyítja jobban, hogy az ipari forradalom, a technológiai fejlődés és a kapitalizmus kérdéskörei a ma élő ember számára aktuálisabb téma, mint valaha, mint az elsöprő siker, amelyet Urbán András Tőke című darabja aratott a 11. Desiré Central Station fesztiválon a cetinjei Zetski dom Királyi Színház előadásában.
Karl Marx 1867-ben megjelent politikai gazdaságtani alapműve, A tőke – amely a kapitalista társadalmi rendszer bírálata – értelmezésével és a ma élő ember körülményeinek tekintetében való újraértelmezésével Urbán András előadása nyíltan, provokatív módon beszél az életünket meghatározó társadalmi kérdésekről, amelyek százötven éve már Karl Marxot is foglalkoztatták, és amelyeket még azóta sem igazán sikerült feloldani.
Urbán András rendező és Vedrana Božinović dramaturg darabja többek között a kapitalizmusról, a pénzről és a boldogságról szól, és legfőképpen az emberről, aki a különböző ideológiai rendszerek kellős közepén találja magát, majd óhatatlanul elveszik ezek labirintusában. Az ideológiák és gazdasági rendszerek ugyanis szükségszerűen ellentéteket szülnek, konfliktushelyzeteket hoznak létre, mígnem teljesen egymás ellen fordítják az embereket. Ahogy az előadás során is elhangzik, ember embernek farkasa. Ezt a tételt pedig többszörösen alátámasztja a darab.
A kapitalizmusnak a kommunizmussal való szembeállítása mellett az előadásban helyet kap még a vallás és a nemzeti hovatartozás tematikája is, amelyek szintén központi kérdésként jelennek meg a balkáni lakosság életében. Vajon a vallás tényleg szemellenzőként van jelen az emberek életében, és az egykori Jugoszlávia nemzetei valóban soha nem fognak tudni békében élni egymás mellett?
A színészek – akik a cetinjei művészeti akadémia másodéves hallgatói – fiatal korukat meghazudtoló érettséggel boncolgatják ezeket a kényes kérdéseket, és vallanak nemzeti öntudatról, vallásról, ideológiáról és az emberről, aki sokszor maga sem tudja, hova tartozik a végtelen lehetőségek sokaságában.
A Tőke a fesztivál egyik legfigyelemreméltóbb és legmerészebb vállalkozása, egy célt tűz ki maga elé, mégpedig azt, hogy elgondolkodtassa és felrázza mindazokat, akik elfelejtették, hogy az életet nem lehet elcsépelt, hamis frázisok és tételek mentén élni.