„Nincs szebb látvány, mint a könyv fölé hajló gyermek” – kezdi írását Bori Imre az 1957-ben a Szülők könyvtára sorozatban megjelent könyvecskében, amelyet Szima Cuciccsal együtt írtak, és nyugodtan elkönyvelhetjük, habár egy esszéről van szó, hogy ez az első könyve. Nem véletlenül szól az esszé a könyvről. A könyv és az olvasás a számára és az egész család számára életelem. Kincs és gazdagság, örökség, tudásforrás, munkaeszköz, szórakozás és gyógyír is egyben. A Jó Pajtásban megjelent interjúban[1] el is olvasható, hogyan indult nálunk a könyv és az olvasás szeretete. „Egészen kicsi koromban találkoztam először a könyvvel, mert családunkban az volt a szokás, hogy a kisgyerekeknek – nővéremnek is, amikor még kisebb volt, és később nekem is – főleg karácsonyra képeskönyvet ajándékoztak.” Ezt továbbörökítette a későbbi generációkra is, így továbbra is a könyv számít a legszebb ajándéknak, elsősorban a család legkisebbjei számára.
A családunkban a könyv nem díszként szolgált, mint ahogyan a hatvanas-hetvenes években divatosnak számított. Már egészen kicsiként is kézbe lehetett venni őket, és a felnőttek nem féltek attól, hogy esetleg kárt teszünk bennük, sőt a legnagyobb becsben tartották egy-egy könyvbe jegyzetként belerajzolt firka-rajzunkat is. Nem egy könyvből, ha kézbe vesszük őket, jegyzetek hullanak ki, köztük nemcsak a mi gyerekrajzaink, hanem Bori Imre unokáinak a rajzai is. A könyvtár könyvei között rejtőzködnek kezdetleges verseink is. Minden megőrződött, mint ahogyan a könyvtár könyveinek lapjai között lapuló jegyzetek mellett az újságkivágások is, amelyek az adott könyvhöz, témához, korhoz vagy íróhoz kapcsolódtak. Mindennek funkciója volt, ha más nem, hogy emlékeztessenek.
A könyvekkel játszani, építkezni is lehetett. Jó építőelemnek bizonyultak az Új magyar lexikon vaskos kötetei, amelyekből házat vagy várat is lehetett építeni az íróasztal rejtekében. Van olyan kötet is, amelyen – a tanártársak nagy megrökönyödésére – csokoládés kéznyomok voltak láthatóak, és őrzik a nyomokat ma is.
Bennünket, gyerekeket is születésünktől fogva könyvek, könyvtár vett körül. Ahogyan azt a szakirodalom is megállapította, a családi minta, az olvasó szülő látványa, az élő és a könyvből való mesélés, a napilapok megvásárlása, az újságolvasás és általában az olvasás a mai napig meghatározza a mindennapjainkat. Nem volt tilos képregényeket, ponyvaregényeket sem olvasni, sőt a Forum kiadó nyomdájából kikerülő összes kiadvány a kezünkbe került, mert a lényeg az olvasás volt.
Bori Imre a könyv és az olvasás szeretetével, az irodalomtudományi érdeklődése mellett, a tanítás módszertani ismeretei jóvoltából tudta, hogy a könyv, a könyvek csak jó hatással lehetnek az ismeretek elsajátítására, az értelmi képességek fejlődésére. A könyvet, az irodalmat és az olvasást a családon kívül is népszerűsítette a gyerekek körében, így amikor csak tehette, részt vett előadásaival az általános iskolások számára megrendezett irodalmi táborokban, amelyeket a Fehér Ferenc Könyvbarátok Köre szervezett az 1990-es években.
Tudományos kutatók, szociológusok és pszichológusok is foglalkoztak az olvasás hatásaival, nem egy tanulmány született ebben a témában, amelyekből leszűrhető, hogy az „olvasás fejleszti az agyat, csökkenti a stresszt, sőt empatikusabbá teszi az embert” – olvasható egy írásban.[2] Most már tudományosan is bizonyított tény, hogy a gyerek környezetében lévő könyvek nagyon jó hatással vannak a későbbiekben a szövegértési, elemi olvasási, számolási és problémamegoldó képességekre. Egy nagy, több országot is felölelő kutatásból, amelyet az Ausztrál Nemzeti Egyetem szárnyai alatt Joanna Sikora lengyel származású pszichológus kutatócsoportja végzett,[3] az a következtetés vonható le, hogy minél több könyve van kiskorától egy gyereknek, annál okosabb lesz. A tanulmányban egyebek között az is elolvasható, hogy a könyvek minél magasabb száma összefüggésben van a későbbi tanulmányi eredménnyel, és azoknak a tizenhat éveseknek, akiknek gyerekkoruktól sok könyvük volt, a matematikai, informatikai tudása magasabb szintet ért el, és olvasottsága, műveltsége széleskörűbb azokénál, akik kevesebb könyvvel voltak körülvéve otthonukban.
Tudatában vagyunk annak, hogy a mai világ, amelyben gyerekeink cseperednek, nem könyvcentrikus. Felgyorsult világunkban sok-sok inger veszi körül már csecsemőkortól kezdve a gyerekeinket: tévé, mobil, okostelefon, számítógépes játékok stb. A ma gyermekei már négy hónaposan, sőt akár sokkal korábban kezdik használni a digitális médiát, ami egyenes út a képernyőfüggőséghez. Ez tapasztalható az iskoláinkban, a kis- és nagyszünetekben, amikor a diákok zöme nem a társakkal beszélgetve tölti el a pihenőidőt, hanem oskostelefonnal a kezükben, ülve vagy zombik módjára, a képernyőt bámulva és a billentyűzetet vagy az érintőképernyőt nyomkodva.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) újabb ajánlása szerint a tizennyolc hónaposnál fiatalabbaknak egyáltalán nem lenne szabad tévét nézniük vagy tabletet, okostelefont használniuk. A kettő és öt év közöttieknek pedig naponta maximum 1 óra tévézés, tabletezés javasolt. Mindez azért fontos, mert az emberi agy a születéstől kezdve nagyjából húszéves korig fejlődik. Fontos tudni, hogy az agyi funkciók fejlődésében is van egyfajta kritikus, szenzitív periódus, a fejlődés egy-egy speciális időszaka, amikor az idegrendszer érése egy tevékenység megjelenéséhez az előfeltételeket biztosította. Ilyen fontos terület az agy homloklebenyi része, a prefrontális kéreg, amely kisgyermekkorban körülbelül hatéves korig formálódik – ez az az agyterület, amely lehetővé teszi, hogy cselekvés előtt gondolkodjunk, felelős az indulatszabályozásért, a figyelem összpontosításáért, valamint a problémamegoldó gondolkodás és a megfontolt morális cselekvés központja.
Az agy olyan alkalmazkodni képes rendszer, amely a születés után maximálisan alkalmazkodik a környezethez. Az őt érő ingerek formálják. Ezért nem mindegy, hogy gyermekeink hol, hogyan és miként élnek, mivel stimuláljuk a fejlődő agyukat.
A könyv merőben más élményt kínál nekik a képes, mozgó, villódzó kütyükkel szemben, amelyek ugyan sokkal vonzóbbak számukra, de valójában a könyv „egészségesebb” a fejlődő szervezet számára.
Tudjuk, hogy az információs technológia eszközeit nem iktathatjuk ki a mai gyerekek életéből, de nem szabad legyinteni és rájuk hagyni. Inkább arra kellene törekedni, hogy minél későbbi életkorban, talán az iskoláskor kezdete után kerüljenek intenzív kapcsolatba az IKT-eszközökkel. Ehelyett a szabadidőben inkább mozgásos játékokra, társakkal való együtt játszásra kell buzdítani őket, és tudatosan tevékenykedni szülőként, nagyszülőként, hogy több idő és alkalom jusson a fejlesztő könyvekre is. Bizonyított tény, hogy a gyermek életkorához illő, kedvére való könyvekkel már kisgyerekkorban megszerettethetőek a könyvek és az olvasás is. Emellett sokat javíthat a szülővel való érzelmi kapcsolaton a közös olvasás, különösen kicsi korban.
Nem szabad megfeledkezni egy pillanatra sem arról, hogy milyen fontos fejlődési tényező a könyv, amely az intelligenciára, az általános műveltségre, a problémamegoldó képességre, a tanulási képességre stb. hat. Arról sem, hogy mennyire fontos a családi minta, amely belevésődik a gyermekek énjébe, viselkedésébe, meghatározza a szokásait. És arról sem, hogy minél több a könyv a polcon, annál jobb! Ez nemcsak tizenhat éves korig igaz, hanem a későbbiekben is, mert a könyv és az olvasás mentálisan stimulál, csökkenti a stresszt, fejleszti a kreativitást, az íráskészséget, a helyesírást, növeli a koncentrálóképességet, a memóriát, az agyi területek, a szürkeállomány aktivizálása pedig késlelteti a demencia kialakulását és lassítja az Alzheimer-kór lefolyását. Ezért vegyünk, kölcsönözzünk, olvassunk könyvet!
[1] Mihályi Katalin: A könyv sorsa nem pecsételődik meg. Beszélgetés a 70 éves Bori Imre akadémikussal. Jó Pajtás, 2000. I. 27.
[2] https://fidelio.hu/konyv/hat-a-gyerekek-kepessegeire-ha-konyvek-kozt-nonek-fel-139975.html (Megtekintve: 2024. április.)
[3] Joanna Sikora (Australian National University), Jonathan Kelley (International Social Science Survey), M. D. R. Evans (University of Nevada, Reno): Scholarly culture: How books in adolescence enhance adult literacy, numeracy and technology skills in 31 societies. Social Science Research, October 2018. DOI: 10.1016/j.ssresearch.2018.10.003 CITATIONS 120 https://www.researchgate.net/publication/328034646_Scholarly_culture_How_books_in_adolescence_enhance_adult_literacy_numeracy_and_technology_skills_in_31_societies (Megtekintve: 2024. április.)