Bolyos Miklós:  Katonasors

Idén májusban jelent meg Csonka Ferenc és zenekarának Katonasors – Emlékezés a Délvidék I. világháborús áldozataira című magyar népzenei albuma. A lemezen elhangzó dalok Bodor Anikó, Bodor Géza, Burány Béla, Fábri Jenő, Kallós Zoltán, Király Ernő és Tripolszky Géza gyűjtéseiből származnak. Zömében a Vajdaságban feljegyzett folklóranyagból történt a válogatás, emellett megjelenik egy kis táji kitérő, más zenei íz is, így kerekítve egésszé a kiadványt.

  Egészen bizonyos, hogy egy-egy új hangszeres népzenei kiadvány képes új utakat nyitni a dél-alföldi muzsika gazdag sokaságában. Igaz, hogy rengeteg népdalt, népszokást lejegyeztek gyűjtőink, zenekari hanganyag nagyon kevés maradt fenn. Többnyire csak írásos feljegyzések vannak hangszerek szerepéről, muzsikusok játékáról. Így tehát adottak a dalok, a mindenkori zenekarvezető döntése pedig, hogy a legjobb tudása szerint határozza meg és ossza ki a szerepeket a zenekarban. Ha ezek a feladatok szakértő kezekbe kerülnek, új irányt is mutatnak, zenei értelmezések mérföldkövét képesek kijelölni. Ezért is következik most a lemezen szereplő muzsikusok és együttesek névsora, hiszen itt is valami hasonlót lehet tapasztalni: Csonka Ferenc – hegedű, Tillinkó Luca  – ének, Varga Orsolya – ének, Szerda Ákos – ének, Csonka Balázs – prímtambura, Zombori Péter – basszprímtambura, Cseszák Zsombor – cimbalom, Juhász Gyula – brácsák, tamburakontra, Dvorácskó Szebasztián – nagybőgő, a Botra férfikórus és a Csörgő citerazenekar.

  A lemezen szereplő dalcsokrok összeállítása és sorrendje letisztult elképzelésről tanúskodik. A tartalom, ahogyan a cím is jelzi, egy katona sorsát, életének fontos pillanatait hivatott bemutatni, természetesen a népdal nyelvén. Mindez egy altatóval kezdődik, majd gyermekjátékokkal folytatódik. Tulajdonképpen a baka útját a születésétől követhetjük nyomon. A valódi katonasors pillanatai ezután következnek, a bevonulási dalokkal, katonakísérővel. Itt találkozunk először az említett táji kitérővel: a zömében Vajdaság területén gyűjtött dalok mellett helyet kapott egy mezőbándi katonakísérő, szintén az erdélyi régióból találunk még egy marossárpataki verbunkot, valamint egy kolozsi legényestánc-zenét. Ezek szerepére részemről két magyarázat is létezik. Elsősorban az egész zenei anyagot sokkal változatosabbá teszik, ugyanakkor tudjuk, hogy a különböző vidékekről érkezők bakák számára a katonaszolgálat kulturálisan mekkora kölcsönhatásokkal járt. Hogy ne csak kimondottan a katonák sorsa legyen megénekelve, az otthon maradt szerető bánata egy szerémségi dalcsokorban szólal meg. A lemez utolsó két zeneszáma egy halottkísérő és egy virrasztó, mely rámutat a háborús katonaélet értelmetlen tragédiájára.

  Hiánypótló zenei kiadványról beszélünk, hiszen az egyetemes magyar népzenei térképen a mi régiónk, a Vajdaságban gyűjtött népzene talán legkevésbé ilyen formában van jelen. Ennek az okait korábban már érintettük, ugyanakkor a meglévő anyagok zenei ízükben, a dalok válogatásának elvében is különböznek, akárcsak a kidolgozásukban. Ebben az esetben Csonka Ferenc kezében a hegedűé a vezető szerep, emellett halljuk a vele egyszerre megszólaló és megegyező hangmagasságú prímtamburát, valamint a végig egy oktávval mélyebb basszprímtambura dallamjátékát is. Érdekes színfolt ezen a lemezen (újra) felfedezni a cimbalmot mint a dél-alföldi muzsika egyik régi kísérőhangszerét, amely ezúttal akkordokkal, a kontrával és a nagybőgővel együtt, kimondottan ízlésesen kísér. Az óbecsei Botra férfikórus, valamint a topolyai Csörgő citerazenekar egy-egy dalcsokrot adott a lemeznek, kiváló stílusismerettel és előadással.