Szemében
a fájdalmas belehasítások,
a pirkadatok és alkonyatok közötti
kíméletlen
párhuzamok nyomai
látszanak.
Olykor feltámad benne
az égbeolvadás reménye,
az erő,
de errefelé…
számtalan árnyalatával,
a szőrszálhasogató sötétség
ábrándokat oszlat.
Végre megtanulta már:
minden pillanat élhető
és nyitható
a különböző síkok felé,
sőt, mindinkább érzi
a sötét páncélba öltözött, pózoló dimenziókat,
melyek mögött
elhagyatott, büdös lakófülkék
sorakoznak
elanyátlanodva.
Jól halad
sorsfordulók kisiklott naplementéjében,
tenyéren hordozott érzelem-töredékek sűrűjében,
a közelgő sejtések irányába,
ahová hazatérni igyekszik
ölmeleget átélni
újra és újra,
otthonosan,
könnyedén.
Mostanában üde szelek játszadoznak az égtájak közt,
magukba feledkezve,
de a mennybolt alján
fura menetoszlopok tükröződései
nyesik kilátástalanná
a horizontot.
Kemény erővonalak metszik az utakat,
és e táj
más-más magyarázatok árnyékában
támad fel naponta!
Ennek ellenére
ő is jól van:
nem követhetők többé
a lépései!