Néha felnőtt lesz a gyermek.
Ilyenkor kicsit már olyan,
Mint akit sűrűn megvernek.
Olykor gyermek lesz a felnőtt.
Hullani csak az érettnek szabad.
A felnövés ára egy némajáték,
Ki megszólal, dadogós marad.
Nem büszke harc ez: ajándék,
S lidérce csak, mi átüt álmokon.
Kézben az ásó, halmozódik a föld, mit
Gyászolók taposnak, hogy ne látsszék.
Félelmek temetésén jelen lenni
Az elmúlást betűvé teszi.
Pálcányi rovások a sárban,
Mi földünket teremtve élteti.
Amikor jótékony vakság lesz a tér,
Akkor lobban hamuvá az ítélet:
Fáknak lenni, kikhez tartozni öröm.
Bennük az örök árvaság,
A mozdulatlanság csendje szól,
Közöttük a láthatatlan mozgás,
Közben e lépések némasága
Egy gyermeki kérdésre válaszol.
Számoltam, okos óránkon megjelent,
Hány ezret léptünk, honnan, hová.
Perspektívából, csecsemőméretben
Beleveszünk-e valahol e tájba.
Kiszámíthatatlan az árfolyam.
Ha van járóka-üzlet, ez olyan.
Most járunk errefelé először és utoljára.