Mi dolgod e világon, ember?
Szót, mit papírra vetsz s kimondsz,
mondd, honnan vevéd?
Égi fuvallat az, lágy szellő, mi arcod
simítja nyári hőségben?
Netán mennyei sugallat, minek hallatán
kezed hűen lát munkához?
Vagy lehet, nem más az, mint önmagad
egy része, mely mint szilánkokra tört tükör
csillan fel a vörösen a hajnali napfényben?