Zümmögnek
a vörös öbölben
teremtés langyos vize
felforrt és most kicsapódik
együtt görnyedünk
felveszem a vonalát
haragos és leterít.
Fekszünk mert megtagadtam
legyen tömegsír mondtam neki
ne virágozzon tovább
mindig csak bűnbánatot ültetnek belé.
Morajlik
mintha karóba húznának úgy nyilall
körbefonja a gerinc büszke ívét
meghajlok mert övé a diadal.