fodrozódunk a semmiben
vasmarokkal szorongat a gondolat
mélyen behatol az agynyúlványok közé
csigalassúsággal köröz
valakinek kell lenni
születni szülni halni
itt kell hagynod valamit magadból
szórd hát szét az összes részedet
rávetik magukat mint az éhes kutyák
szétcincálják és a kiköpött cafatokból
teremtsd meg önmagad újra