tegnap a főutcán egy nő ült meztelenül egy hintaszékben
a fény ragyogó sávot húzott a testén de az arca árnyékba borult
nem úgy mint az ágyéka
keresztbe tett lábbal unottan nézte a járókelők tolongását
nem vette észre senki
dolgozni rohantak az egérszürke ruhás kalapos emberek
nyakig gombolt ingben garbóban
őket még a fény is kikerülte
másnap leült mellé egy apáca
ölébe vette az olvasóját
két napig el sem hallgatott
nem vette észre senki
harmadnap a nő leöntötte magát tejjel
orrából eleredt a vér és az ölébe hányt
a hintaszéken fejen állt
a fülemben táncot járt a hiszek egy istenben meg a miatyánk
megállt egy férfi rájuk nézett
szeme könnyen úszott levette a kalapot
haja elhullott összetöpörödött a testén redők és ráncok keletkeztek
olyan mélyen mint egy lövészárok
a férfi levetkőzött és egy nyugágyba ült
ő is ragyogott és tejet ivott
a napfényes főutca kellős közepén
nem vette észre senki