váratlan roppant össze súlyával
tűhegyes karmokkal cikáz a csigolyák görbületén
kipusztult vákuumában
alig létezem én
kellemes zsibbadó érzés száll rá az agyra
repülni kell
vicsorítunk mint a harci ebek
gyötörjük egymás testét
fellélegezve heverünk tovább
minden marad de könnyedség árad szét
fejünk felett a
lég
szórja a világra bűnbe esett magvait
mi is a sarjai vagyunk