Bicskei Zoltán
a félelem fagyos érintése ismét utolért
kellett nekem azon tűnődnöm
honnan ered a gondolat
amely kioltaná a fekete tüzet
fagyos szívemből
ismét utolért a halál
két maszkja volt mindkettő eltörött
hosszú és mély volt a gyászom
halott öcsémre gondolok
akit a savas tengerhez küldtem
ott nincs idő ott nincsenek zajok
csak halhatatlan szörnyek és faházikók