Nos ahelyett, hogy nagyon belemennék,
és jönne most a horror, lidércek és szellemek,
olyan dolgokat mondanék, amikhez szimpla hétköznapok kellenek,
hisz az élet szép, de olykor annyira beteg,
hogy azt nem múlja felül semmilyen zombi meg szörnyeteg.
De azt mondod, egy hétfőben nincs semmi durva?
És ha a reggeli kávéd kiömlik a pultra?
Vagy mondok mást, amitől tutira beijedsz, bár látszatra nem ocsmány,
csak a számat figyeld: kö-te-le-ző há-zi ol-vas-mány.
Vagy itt egy másik, amitől fix, hogy átizzad a ruhád,
csak képzeld el, hogy maszti közben rádnyit anyukád.
De ha ez nem elég, mondok egy durvábbat,
péntek volt, punkkoncert, szétcsúszol, esel-kelsz,
reggel egy hányást még szolidan visszanyelsz,
ami este még fasza volt, az mára már nagyon más,
mire 6-kor ébreszt apád, hogy: „fiam, ma fahordás”.
Tudom, durva volt, de semmi ok a pánikra,
íme négy rémisztő szó: két liter kiömlött pálinka.
Vagy az megvan, amikor két hétig készülsz egy vizsgára, és kábé
elfogy az agyad meg mellé vagy nyolc kávé,
és amikor már azt gondolod, hogy a szerencse egy átmenőt majdcsak kiharcol,
a vizsga előtt egy órával a kanapén szép szelíden elalszol.
De ha eddig még nem láttatok rémeket,
mondok pár dolgot, amire nem mindig találtam csilingelő, szellemes rímeket.
Például ijesztő belegondolni, hogy mire ennek a slamnek a végére érek, 4 hektárral kevesebb erdő lesz a Földön,
és ijesztő, hogy minden órában egy teljes faj pusztul ki,
ijesztő végignézni, ahogy évente háromezren hagyják el Vajdaságot,
és lehet, nem kéne, de megijedek akkor is, ha rendőrt látok.
Ijesztő, hogy csak illúzió a sajtószabadság,
és ijesztő, ahogy az agyunkat mossák.
Ijesztő látni, ahogy mellőlem sorra ürülnek a telkek,
és ijesztő, hogy manapság telefonmárkákban mérendők a lelkek.
Ijesztő, hogy lassan már nagyobb esélyem lesz megkapni a fizikai Nobelt, mint 40 év múlva a nyugdíjat.
Ijesztő figyelni a tizenkét éveseket, ahogy a parkokban vedelik a vodkát,
és ijesztő, hogy pornófilmekből tanulják a romantikát,
ijesztő, hogy csak száz eurókért néz rám az orvos,
és ijesztő, hogy ami régen sima alma volt, azt ma biónak kell hívni,
ijesztő, hogy valóságshow-sztárok és -színészek az istenek,
és hogy – bár egyre tágul a Marvel-univerzum –
hétköznapi hősök szinte nincsenek.
Ijesztő, hogy csak akkor vagy jó csaj, ha plasztik a melled,
és ijesztő, hogy a sok picsa még mindig a BMW-re gerjed,
ijesztő, hogy csak akkor kapok munkát, ha kapcsolataim vannak.
Ijesztő, hogy a javak 90 százalékát az emberek 1 százaléka birtokolja,
ijesztő, hogy a bolygón már alig van rendes élőhely,
és ijesztő, hogy a jövőm kábé ekkora kérdőjel:
?