szerette a balkonról
figyelni az utcát
a városházáig ellátott
kinyújtotta felé a karját
azt képzelte megsimogatja
a kékeszöld cserepeket
lent az utcán
az emberek boldogok voltak
boldogan jelentéktelenek
nem tudta milyen
jelentéktelennek lenni
mindenki azt mondta neki
hogy ő nem az
néha lehajolt hogy
közelebb legyen hozzájuk
csípőjén érezte a vaskorlátot
szorította hogy maradjon
játszott vele a beton
közelebb hozta az embereket
utána eltávolodott
ettől mindig elszédült
a szomszéd kisfiú utánozta
kihajolt és lógott
az anyja berángatta
a hülyegyerek le akar esni
egyre jobb volt szédülni
tetszett neki a beton
néha majdnem megérintette
az embereket
de azok eltávolodtak
kapaszkodni is elfelejtett
és nagyon várta
mikor fog leesni.