mindent dobozokba csomagolt
a dobozokat lezárta
majd a dobozokat is dobozokba tette
ráírta ne nyisd ki soha
felvitte a padlásra és azok csak ott álltak
várakoznak a padláson
lepi már őket a por
de ő ezt nem bírja tovább
ha felvitte őket mért nem maradnak ott
lemásznak néha a létrán
ott vannak a fejében
türelmesen várják hogy foglalkozzon velük
fenyegetőn hirdetik
még itt vagyunk
egyszer szembe kell nézned velünk
dobozokba dobozolt dobozok
talán ki kellene nyitni
de tudja hogy mit talál
elrejtette hogy ne emlékezzen rá
összetört virágcserepek
nehéz felmenni a létrán
térde fáj gerince ropog
padlásajtónak feszülve
majdnem leesik a létráról
sikerül megkapaszkodnia
nem mer lenézni tériszonyos
három méter olyan messze a föld
az ajtónak veti magát
feltáruló padlás
meg kell kapaszkodnia
a látványtól újra megszédül
a padlást benőtték a virágok