kezdetben volt az eső
csillapíthatatlan kopogás
amitől nem tud aludni
nem tud gondolkodni
akkor is esett
amikor már régen elállt
a zaj a fejében nem szűnt meg
tán még
hangosabbá is vált
utána jött a szag penész bűze
betölt mindent émelyítőn édes
szinte érzi magán ahogy őt is
át- meg átszövi kívül-belül
majd jöttek a képek
látomások szentekről
akik zsoltároskönyvet
és virágot tartva sírnak
ha szentek
akkor miért kell sírniuk
és volt az a furcsa íz
föld a szájában
minden földízű
és nem tudja lenyelni
ismeretlen világ
nem tudja hogyan jutott ide
az ingerek csak ingerek árnyképei
minden érzet távoli
a külvilág tűnt el vajon
ő maga létezik-e még
vagy eltorzult érzékelés
az ego árnya
minek így lenni
miért nincs koporsója
hogy nyugodhat így békében
koporsó nélkül a hideg földben
a gonosznak talán nem jár