üres a szoba
hideg
lámpafényben
csak a függöny vet a falra
réveteg árnyékot
mely régről néz vissza
a szanaszét heverő tárgyakra
az egykor meleg fal kihűlt
télen sem melegíti kályha
egyik sarokba a megértés
másikba a bánat szőtt hálót
a mennyezeten a feledés vágya
szőnyeg alatt a múltba kapaszkodás
a fagyos kilincs nyikorgásában
régi kedves hangok és szuszogás
most is hallom néha
ilyenkor kerülöm az üres szobát