Szerző: Dormán László: Sziveri János (1982)
Rendezzük el, amit elrendezni kell.
Takarítsuk ki e ronda boltot.
A romlott részeket jegyeztessük fel,
lajstromozzunk követ, belet, májfoltot.
A kisebb-nagyobb tételből összeáll
mindig valami szokatlan rendszer –
lágyan, mint a lélek a testből ha elszáll.
Sejti csak ezt a révült gyermekember,
aki voltam, s ki itt nyugszik bennem
holtan és majdan új életre vár –
Miért kizárólagosnak lennem
– dolgunk végeztével a bazár bezár –,
ma sínylem amit a gyermek vétkezett,
a világra hogy előttem érkezett.
(1988 előtt)