szétfoszlott ajkak
a maradványaim.
táncol körbe
-körbe, ritmusba
megmaradt alakja.
térbe rendez,
dimenziókba,
van fogásom és ízem,
savanykás, barnás színűt hánytam
utoljára,
vedli bőröm a lelkem.
a legelőször kinőtt fogam hagyott el végül,
álmomban, mint másnak,
kényelmes ez a semmi.
ebben élni, néha belefulladni,
olyan…
kis aranyos és nevetséges.
a vádli fáradja a rítust,
lassul a kíséret nélküli lihegés,
részenként hordja szét
egy apró állatsereg
a színhúst.