Hárman töretünk
a karácsonyesti
latyakban, három alak,
kettő nagy és egy egészen
kicsinyke:
s mégis ő a vontató!
– ő tudatlanul
is tudja: Jézuska
csak neki jött el ma,
előtte láthatatlan
vezér-csillag, s érzi,
nem csecsebecsét
helyezett a csomagba,
élő játszótársat:
mosolyt, békét, szeretetet.
A szállingózó hópihék
angyali éneket súgnak
– utánuk kapok –,
angyalszárnyak
susogását hozza a szél
valahonnan messziről,
karácsonyfa-csöndben,
s minden oly békés,
mint valaha…
1960 táján az istálló még
tele van tehénnel,
szopós borjú tejillatával,
s a tisztaszobánkban
nagy titkolózás, mézillat,
megterített asztalon dió,
alma és szentjánoskenyér,
s az asztal közepén, ott állt
az angyalhajas, diszkréten csillogó
Kisjézuska – édesanyám
meleg keze által a nagy
titokzatosságot árasztó
első karácsonyfám, kisugárzó
tömény béke és szeretetfény.