– nem panaszkodom
– nem rimánkodom
– nem sírok
– nem toporzékolok
– nem fohászkodom
– nem bízom.
Megszoktam, hogy mindig
kirekesztett voltam.
A túloldalról néztem
– milyenek a boldogok (?)!
(én csak a magzatvízben voltam burokkal védett).
Ha a földre nézek,
széttaposom a feketeséget.
Az égen, a csillagok fényében
keresem az elveszett szeretetet.
(Mert) a remény még él:
– hogy kik eltemettek, a
síromra tesztek
egy szál megszentelt virágot.