Ismeretlen útra léptem,
miért, hogyan, nem is értem.
Csak azt tudom, kihunyt lelkem
arra vár, hogy fölélesszem.
Lassan épül, semmiből jön,
fénye gyenge, hogy betöltsön.
Érzem mégis, siet felém,
léptek nélkül lépdel belém.
Testemnek míg magam hittem,
öntévesztő volt a hitem.
Gazdájuknak, a halálnak,
téveszmék most visszajárnak.
Kihunyt lelkem újjáéled
visszatérve hozzám Véled.
Tűzzel ég majd, fénnyel árad,
szeretete sosem fárad.