Az ébredés pillanata
a legtisztább
Gyűrött arcomon elszántság
feszeng
Aztán délre mindig meggondolom magam
Pohárba csúszom
kiöntenek
újra
és
újra
Legtöbbször némán
vagy titokban
résbe rejtve
amikor nem nézi senki
Estére már tudom
mindegy
nem szököm többé
elengedem görcsbe rándult vállam
Lüktet a tér
Zsibog (a minden)
A tükör előtt
letörlöm az arcomról a nőt
aki ma sem lettem