Pálcikára göngyölnéd az életem,
vagy bokrok vékony ágaira ültetnéd,
és ringatnád.
Fák bőre alá rejtenéd,
elvinnéd fűszálak hegyére,
megetetni, megitatni,
majd pillangószárnyra hintenéd…
S én csak ülök
múltam, jelenem terhével,
s nem bírom fölemelni lelkem.
Ha tudnám, Isten lennék.
De… verebek szürke gallérja vagyok,
s ha jön a tél,
éhezve, fázva
én is csak meghalok.