Szerző: Butterer Kiss Márta: Csillaglények – akvarell
Idén nehezen szült a tavasz.
A húsvéti bárányt ellopták asztalunkról,
és a termékenység piros tojásában
szomorúan ültek a lányok.
Az esőfelhők kérdően néztek ránk,
és lassú méltósággal vonszolták uszályukat.
Csepp esőért füttyentgettek a rigók utánuk,
de az életet adó hatalmasok
nem néztek hátra.
Megmorogták olykor esetlen könyörgésüket,
de a jövendő kenyerünk száraz marad.
Befogott szájjal élünk.
Templomainkban üres lett az Isten tekintete.
Ünnepeink jönnek-mennek,
szaladunk utánuk, de hétköznapba mossák
kínlódásainkat. Vesztünk. Veszünk.
S megyünk, ha már nem kellünk.
Isten már az ember, s mi gúzsba kötötten imádkozunk.
Eljött a szerepcsere hát?
Ember lesz az Isten újra.