Ha eleget ismételgeted,
részeddé válnak a szavak talán.
Sejtfaladba épülnek,
védik azt
idegen testek ostromától,
mint a kalcium.
Sejtjeid exoskeletonja
a jövő fosszíliája –
a szavak a megkövesedett jövő.
De lehetsz
akár a szavak maguk,
vagy betűik,
a szelíd ö-k is ismétlődnek,
az e-k kerekebbek,
nyíltabbak, mint te vagy most.
Lehetnél a szende mosoly,
a szavak párja,
az ismerős duett
harmóniája.
A gödröcskébe költözhetnél,
a mosoly ránca mellé,
hogy onnan szólj ki,
újra és újra,
köszönöm,
jól vagyok,
minden rendben.