jár valaki az égi fövenyen
ha
valaki, bárki
valahogy, sehonnan
mégis
ma reggel megnyitná
az erdő kék függönyét
és a páfrányok mélyen
sugárzó zöld hűvösét
némán követve
melléje szegődnék
ha
valaki, bárki
valahogy, sehonnan
mégis
ma este lámpafénynél
megbontaná hideg
szavaim fehéren kiáltó
ezüst szerkezetét
némán követve
melléje szegődnék
ha
valaki, bárki
valahogy, sehonnan
mégsem jönne
én akkor is mennék
rendületlenül fénylő
angyal lábnyomát
némán követve
az égi fövenyen
mindörökre leborulnék