Krikszkrakszok rajzolják körbe
a félig teli testeket.
Átszelik az ember körvonalait,
amiből szeretünk vágóképeket
használni, kirakóst készíteni.
Útközben mégis elveszítjük,
mi is volt előtte. Újrakötögetik
az agyat a tűnődések szurdokában.
A fej kalitkában köt ki. Hadd
nyissuk ki. Dülöngélések –
test-lélek-árnyék. Menekülgetés –
vagy inkább csak keresgélés?
Hisz a mellkas is ablak, és szeretünk
kinézni rajta, mégis – nem
tudjuk néha elhúzni a függönyöket.