Mezei Erzsébet: Hajnali folyó 2
Üvölt a kolomp,
Nem tekint a mába,
Naivan nem látja,
Milyen szép pipacs nyílik a nyárba.
Látom a vihar ferde szemét,
A veszedelem selyemkelméjét,
Méregcsorda ugrik belém,
Lángba borul minden erény.
Jajdul a zongora,
Tányéron csikorgó kés hangja,
Csüggedtség nyomora,
Nem mehetnék egyből a pokolba?
Gyötör, megbotlom egy földhátba,
Kín verítéke támad, tép,
Törik a porcelánteríték,
Nyelőcsőbe lecsúszó töredék.