Mezei Erzsébet: Hajnali folyó 2
Úgy érzem, süllyed a tovább,
Nincs holnap többé már,
csak a tapintatlan ocsmány.
Fényt nem csillant fogad,
Veszni hagyod sajátos dallamodat?
Fekete az,
Mit olykor színe miatt szerettünk,
Vízbe fulladt az,
Mi olykor csillogtatta a reményt előttünk,
Egykor széles mosollyal illettél,
És versenyre ettük a cseresznyét,
De már nincs több éjszaka,
Amelyre lerogyna a Hold sugara.