1.
Ki tudja, régebben az emberek
Tudták-e magukról, hogy régiek?
Hisz idejük még akkoron lejárt,
Amikor fiát meggyilkoltatta
Az Atya. (Irány a mennybe, haza –
Szólt utána, ám jókedvnek híján
Az mégis maradt makacsul, némán,
Megértve, honvágya halálvágy is.)
Ezzel megváltva a sapiens fajt,
Tolódott időben idébb a rajt.
2.
Régi emberek nem csak régen voltak –
Ma sem mind öregek, legfeljebb holtak.
Ám kik az ősködben jöttek a világra,
Féreglyukak által lettek biz kirágva.
3.
Tudós eszmélői veszendő világunknak,
Lehet-e hideg homlokkal lángot oltani?
Vadászai tört síkon táguló tereknek,
Kapható-e még gumiparittya pult mögött?
Hány szemkilőtt eretnek robbant ablaktalan
Egyházat felvértezve szerteszét fröccsenő
Gránátalmákkal, csendes számvetések helyett?
Damoklész kardja ez levágott fejünk fölött?
4.
Minden szál most szakad. Mi lezuhanna,
Játékholdakat őrző óriások
Görnyedt árnyékán táncol, lebeg tovább.
De estig ez a móka is véget ér.