hideg ünneplőben
üresen állok a karzaton
nyakig gombolva
üdvösséggel
fölöttem néma
harangok közt
morajlik
a remény aleluját kiált
fényes nagy sípokon szól
hang nélkül
sikolt a feltámadás
távollétedben a pap
rólad beszél
a gyolcs hűvös
köre hajtva néma
bizonyság
a csoda láthatatlan
mégis teljes a remény
ennyi lenne a várakozás
a lélek menedéke
ilyen a példabeszéd
félelembe öltözve
sziklasírodba költözök
és rettegek
hogy nem történik meg
rettegek
hogy mégis megtörtént már
kétségbeesésem nélkül
Éli, Éli, lamma szabaktani?
nincs feltámadás