borospatak fölött
hidegen koppan
az alma
ember áll a
kemény harmaton
aranyló fényként
csillog az esztena
alatt a trágyalé
tisztes távolban
kuvasz
a hajnali tisztásról
éppen halvány
kendő emelkedik
színét váltja egy
könnyű páracsík
a juharfák alatt
bíbor kabátban
kerubok hada
a pirkadatban
mihály napja volt
ezüsttel hasított
világoskék mezőben
nap és hold lobogott
benn a karámban
jószágok voltak
jámbor szuszogásban
és párolgott a
langyos birkagané
mi
hangos
autóval mentünk föl
gondoltuk észrevétlen
zakatolt a négykerék-
meghajtás
sebesen villogott
minden látványt
felfalt a
fényképezőgép
sürögtünk és
pislogott a gomb
a magnó fedelén
kérdeztük
a pásztort lazán
szemérmetlenül
látott-e farkast
rókát
vagy medvét?
és mikor jött föl
utoljára fehérnép?
vásároltunk is
ó csak ennyiért?
kevés ordát és
brinzából jókorát
megtelt a notesz
és a hátizsák
míg lassan
csepegett a savó
szabolcs a tetőre
kopóval jött
mutatta halkan
két régi határ
köveinek helyét
csendes volt
a tatros lent
nekünk végállomás
a bakterház
lovak legeltek
mellettünk
szögre akasztva
hideg forrásnál
a vándornak bögre állt
ittunk és hallgattunk
egy időre ismét
zúgott velünk
a duster
négy kerékkel
a fénylő harmatot
sebesen verte szét
a tisztáson
hűvös ezüstben
aranyló fényként
továbbra is futott
a meleg trágyalé
a birkák alatt
langyosan gőzölgött
a gané
egy isten veleddel
utaztunk verődve
több száz kilométeren
mire az idő
hazáig
lassan elfogyott
az esti harmaton
hidegen alma
koppant
mint borospatakon