hagyj még egy kicsit úszni
a hajam fekete felhőket von körém
nem érzem ahogy kihűl a víz
csak a kezeidet
minden este kiszedsz
és az ágyba teszel
de nem fekszel mellém
és nem nézel rám
az ablakot nézed
a szürke függönyt
amire ráült
az a gyilkos füst
akkor éjjel
miért tartottuk meg
kék virágok közt fekszem
sárgák és dohosak
elloptam őket a szobából
ahova nem mehet be senki
a régi házban
a padlásra nem vezetett létra
éjszakánként néha
a barna bőrfotelben alszol
melletted a piszkavas
mindennek füstszaga van a házban
a víz megvéd tőle
finoman nyikorog a padló
pattog a kályha ahogy kíhűl
kezembe veszem a piszkavasat és
megnyitom a csapot.