Sándor Laura: Traktor a távolban
Moi, c’st plutôt l’ombre, finalement,
mondtad
és kisétáltál.
Vissza az árnyékba
és alá –
ahol éj a nap is
böjt az isten
és kéj az éhség
ami
mint valami
opál bogár
bebocsátást követel.
Valami mindig túléli a böjtöt.
És az érett kékség illata –
az az én szívem.
Jardin bleu
A meggymagok
a talpadhoz ragadnak
A szerelem kék és visszavág
Rothadó meggymag illatú
Óvatosan lépj –
(egyeseknek otthona)
ez én vagyok
kékben