Szerző: Tóth Alisa: A Holt-Maros szépségei Szegednél (Szerdahelyi Péter fotói alapján)
Én vagyok a medve
Halat nyeltem,
a horog a számba akadt
Nem mintha ez lenne
a holnap,
amire ébredni szeretnék:
arcrafagyott halszagú horogmosoly,
vállat gyötrő gyászos táskában
olvasatlan piszkosfehér
papírtömbök doha
(és ez a vers is)
Medvetalpam cipőbe préselve
végigkopog
a frissen felmosott padlón
Vagy százszor eltáncoltam
ezt a tangót,
hervadt rózsát szorítva
fogam között
Már nem tapsol senki
és nem mondják,
gyere, ülj le,
pihentesd a mancsod,
nesze neked szeretet