Szerző: Nagy Klaudia
üres
mint a keresztek az ágyad felett
ha kell valami fogd fel a szerkezetét
és keresd meg a baj forrását
nem vagy már kislány
elér(t)ed
dugóba kerültünk az
égi autópályán
szigorúbbak a szabályok
de ugyanannyi a csalás
nem jöttem volna vissza
mert nem szerettem kis ember lenni
esélyt kell adni a kérdéseknek is
a házadban nincsenek képek
csak üres vásznak
és én nem akarom többé
megkérdezni hogy történt
feltételezni hogy egyszer volt
annyi mint reménykedni
verseket írni kukacos almákról
magamnak szól a bénaságom
leszakadt ágyon
kint bizonytalan este és reggel
egyenetlen lépcsőfokok
a feltámadás hiánycikk
és lassan minden vázám eltörik.