Amíg a Rózsakertet hó lepi,
faggyal köszönt január-február,
jégpaplan alatt szendereg a nyár.
Az ember azt gondolja, jó neki,
mert álmokat dédelget és készül:
szíve újra ujjongásba békül –
Bármilyen gonosz arcú is a tél,
minden tavasz kivirágzik egyszer.
A nyár mosolya a legjobb vegyszer.
Nem ismered az összetételét,
ám érzed, hogy szépséggel melenget,
és lelkedből sok-sok bút elenged.
Erre vágyunk, míg kint a szél zenél,
hóbundás fákkal táncolva süvít,
hisz minden évben véget ér a tél.
A remény rügye belül üdvözít.