Történt egyszer, hogy az emberek
megelégelték ezt a gyalog járást.
A történet így még nem kerek,
felvezetem a tényállást:
Ökrökre sokaknak nem tellett,
és a tudomány sem volt elég fejlett,
boltról sem lehetett hallani,
nemhogy még éjjel-nappali.
Ha sietni kellett, időben keltek,
misét kihagyni egyszer sem mertek.
Lett aztán egy éles elme,
ki erre a megoldást meglelte:
kerekek kellenek, emberek!
Szokásához híven mekegett,
a többiek persze nevettek,
így állt neki a terveknek.
Hogy papírra vesse ötletét,
felemésztette vagy öt hetét,
de így sem érték nagy sikerek:
Kerekek kellenek, kerekek!
Karl Drais ekképp vélekedett.
Hosszas tűnődést követve
vesszőparipát fabrikált,
„S legyen akármilyen Kalt”
– így kiált: Laufmaschine!