Blazsanyik Zsaklina:  Katarzis

Tocsogó vízben,

Az esőtől vétlen,

Üveges szemmel,

Némán meredek előre.

Reszketek,

közben belül széthasadni érzem szerveim.

A hát egyenes, megfeszül, monoton lépteit követi a lábnak.

A feszülő bőr megreped,

Kifúj, kifúj…

majd újra levegőt vesz.