Máskor meg szinte élvezet
az élet, fogfájósan is hosszú
és bölcs kor reményében
lefeküdni, vagy az utcaparti
árokban élek-halok – füvek
között henyélni, míg
szól a versike: élek-halok,
élek-halok-szántok-vetek,
új szántások mentén
gyökeret eresztek,
új szántókon lóháton
repesztek, hetyke
huszár-bajuszt
növesztek.