Szerző: Szabó Benke Róbert
Ó, te gyönyörű álmom,
rajtad repülök eltörött szárnyon,
hozzád fűzöm félelmeimet,
beléd rejtem szenvedélyeimet,
kételkedve mérem további lépéseimet,
mert: aki egyszer elgyávul,
annak reménytelen fülébe suttogni,
reménytelen bátorságra biztatni,
lelkébe szerelmes nótát fuvolázni,
az ostobát álmában szokásos megalázni.
Ó, te gyönyörű álmom,
miért fakult beléd fiatalságom,
miért hagysz gonosz boszorkányok
karmaiban erőtlen szundikálnom át
létre nem jövő évszázadaimat,
táplálnom szerelem-fájdalmaimat,
keresnem-kutatnom önmagamat,
lealázni ábrázatomat, fakuló vászonra
könnyezve életem keserű bánatát.