Léphaft Pál:  ezüstkék

kút vagyok

véges

hideg

reménnyel

kivarrva

álom

zuhanás

körbe-körbe

téglával

kirakva

kút vagy

végtelen

tükre a

kéknek

villanó

gyöngyház

kútnak a

kút

merülő

fénye

szűkülő

fényben

hullik

a mélybe

omlik a

csupasz

emlékek

ezüstkék

pikkelye

végleg