Rám párásodnak lekopott
bőröm alantas darabkái;
később megtörlöm – ahogy
szemüveget illik –, hogy lásson
a testem, majd mikor kitisztulok;
észreveszem a torz vonásokat,
és éget a lekapart bőröm.
A teknősök szerint még korai,
hogy kijöjjön a pikkelyem, de érzem –
a mindennapok folyójában egyre beljebb
úszom, és nem – nem érdekel, amit mondanak.
A bőröm szirmai szétterülnek körülöttem,
így vagy úgy – ők takarnak be engem a vízen,
és érzem a megtisztulást; testemen átázik, ami
vagyok, valaki, aki már megszületett –
csak túl sokáig volt a ködben.