Csiribí-csiribá
hókuszpókusz,
fütyül a fügefán
tíz-húsz kókusz
fogait feni a
futórózsa,
futtában falatoz
futó módra
lapul a liliom,
szája véres,
de az is lehet, hogy
málnakrémes
szegfű a szegeit
fűbe rejti,
félő, hogy egyszer még
ottfelejti
kolompol a gomba
reggel kétszer,
délben és délután
hetvenhétszer
nyűgös a tulipán,
szirma kékül,
szilvaszín orra is
elsötétül
kankalin kunkori
bajszát pödri,
bajusza hegye a
földet söpri
tátog a tátika –
hangja nincsen,
hasztalan heverész
láda kincsen
kardvirág masíroz
éjjelente,
álmokat terelget
énekelve:
csiribá-csiribí
pruclipracli,
nem szabad a tolvajt
futni hagyni
zsákjában gyerekek
álma gyűlik,
reggelre nyomtalan
tovatűnik.