vedd le tegnapi bőröm
használt – nincs rá szükség
lépj közelebb hámozz meg
a sebezhetőség
udvarában táncolsz
amíg nem voltál elég közel
nem tudhatsz többet a távolságról
vedd le tegnapi bőröm
hogy kisebb súllyal mondhassam
nem tudom hogyan zuhanjak
és elkerülni sem tudom
a repülés mint a kézfogás –
nem tartható fenn örökre
az esés pedig nem
kavar fel annyira –
az egyetlen dolog ami szúr –
azt mondtad olyan vagyok
mint egy fa de idelenn
a fák állva halnak meg –
kivágásom helyett
megmozgattad a gyökereimet
én pedig évgyűrűim
napról napra újra ujjamra húzom
vedd le ragyogó bőröm
vedd le mielőtt rám olvad
mielőtt megszilárdul és
többé nem újul meg
mielőtt még le kéne
törnöd rólam
szólj úgy hozzám hogy
többé ne kelljen kérlelnem téged:
vedd már ki számból a mézet
vedd le tegnapi bőröm
és ahogy mozognának
ahogy törnének
a ragyogások tiéden
úgy hallgass
és egyszer –
talán –
nélküled nem tudok semmit
[1] A dőlt betűs sorok Arca Piel című számának szabad fordításai (Arca: Arca, 2017).